DesignOlló

 Május 13-június 3-ig tekinthető meg Tomcsányi Dóri divattervező kollekción túli projektje Gönczöl Gergő (Falshback), Samaras Daphne, Zsenya&Gróf közreműködésével a HybridArt Café-ban (Budapest, VIII. Bródy Sándor utca 8.).

A “Hanna” egy hosszú mese következő fejezete melyben a Tomcsányi Dóri újabb oldaláról mutatja be hősnőjét, miközben egy apró lépéssel közelebb kerül a nőiesség megfejtéséhez.

Akik ellátogatnak nem csak egy mikrokollekció egyes darabjait csodálhatják meg, hanem installációkat és fotókat is láthat Hanna titokzatos életéről.

Akik még részt vettek a projektben: Szelepcsényi Kata (smink), Györffi Béla (haj).
Jó és tartalmas szórakozást kívánok mindenkinek!

 Emlékeztek még Batti Bori jópofa lámpáira? (Ha nem akkor nézzétek meg őket ide kattintva.)

Ma este 6 órakor kiállítás nyílik ezekből és két festőnő ( Éberling Anikó és Knopf Andrea) műveiből a Stoll’Art Contemporary Art Gallery-ben.

Helyszín: Budapest, V. kerület, Stollár Béla utca 3/b

Londoni kalandozásaim záró akkordja legyen e bejegyzés olyan lakberendezési tárgyakkal, melyek hamisítatlan angol stílust csempészhetnek otthonunkba!

Ezek a kissé direkt dekorációk a www.joythestore.com oldalon szerezhetőek be.

…ahogy a kihagyhatatlan madár és a lágy tojást melegen tartó szett is.

A www.heals.co.uk a legjobb hely ahonnan online menő párnákat, takarókat és puffokat lehet beszerezni. A virág mintás textilek ugyanis elengedhetetlenek!

Témába vágó romantikus ágyneműért irány a Zara Home!

Ilyen virágos vállfa beszerzése is kötelező!

Nem beszélve a kalitkáról!

…vagy egy csodaszép porcelán kínálóról. Ezt a tch.net-en lőttem.

…állhatnának itt még madárkás tapéták és virágba borult kanapék, de azt hiszem, hogy ennyi mára éppen elég!

A Windsor Castle Anglia legrégebbi és legnagyobb lakott kastélya (45.000 négyzetméter).

Az oda látogatók útközben akaratlanul is megtekinthetnek pár nevezetességet. Például a városházát (ahol Camilla és Charles összeházasodtak) és a mellette balra álló ferde kis házat amely teázóként üzemel. (Persze valljuk be, a kép legszebb éke az ezüst szürke elsuhanó VW…)

A környezet elragadó, gyönyörűen karbantartott akármerre nézünk. A várfalra tekintve megcsap minket a történelem szele és eszünkbe jut néhány érdekes adat, mint például az, hogy a kastély története Hódító Vilmosig nyúlik vissza.

Ahogy az ember felfelé sétál óhatatlanul is felmerül benne a gondolat: “Itt én is ellaknék… duzzogva.”

A gyakran hétvégenként itt tanyázó királynő ilyen kis kertekben pihenheti ki az uralkodás fáradalmait.

Én nem számítottam ennyi pálmára itt, de szép számmal akadnak.

A csodaszép, gót Szent György Kápolna is itt található rengeteg síremlékkel a belsejében. Álomszép!

Az őrökről az a pletyka járja, hogy nem csupán díszhuszárok, hanem háborút megjárt katonák akiknek ez a kitüntető feladat jutott.

Íme a királyi kandeláber. Egy apró arany korona is van a tetején, de sajnos nemigen látszik.

Ez maga a diszkrét palota épület.

Az állami lakosztályokban (amik telis tele vannak műkincsekkel) tilos fotózni, így a képeket kénytelen voltam letölteni (innen).

Amit láthatunk: hatalmas szőnyegek, aranyozott, kárpitozott bútorok, falikárpitok és nehéz függönyök, Rembrandt-ok és Rubens-ek, elképesztő csillárok és faragványok nem beszélve a páncélokról és a porcelán gyűjteményről. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg ha erre jár. Pompás!

Ez a terem 1992-ben leégett (más szobákkal egyetemben) így ez a látvány már a felújításnak köszönhető.

…és ez volt a valódi angol menü a királyné vacsoráján… vagy legalábbis a valódi angol pub-ban nem messze a királyné vacsorájától.

London vonzáskörzetében eldugva, kőkerítések mögött rejtőznek az úgynevezett “Farm Shop”-ok, ahol mindenféle bio Royal finomságból válogathatnak az oda tévedők.

A környezet pazar, a kiszolgálás elsőrangú. A virág és a zászló dekoráció kötelező és kihagyhatatlan bármerre járunk.

Az itthon lejáratott lambéria itt új értelmezést nyer!

Sok a festett fa felület, a fehér és a szürke. Szép az összhang, nem túlzó de a belépőnek nincs hiányérzete.

Kacsa és liba tojás is kapható!

Ez lenne a rebarbara:

…a belvárosban azonban más bio élmények várnak a péksütemények szerelmeseire. A Le Pan Quotidien lánc helyes üzleteiben finomabbnál finomabb sütemények várnak minket.

Ez az üzlet a Borough Street-en van. A falakat a tipikus tégla burkolat borítja. Az üzlet hatalmas belmagasságát belógatott világítótestek teszik kisebb léptékűvé.

Itt is regeteg a tömör fa és a festett felület is. Nagyon következetesen minden kiegészítőn az üzletlánc logója látható.

A tömör fa felületű asztalokra mindenkit kikészítve várnak a különböző lekvárok és mogyoró krémek.

A tálalás viszont logikátlan…. a péksüteményeket vágódeszkára emlékeztető tálakon hozzák, amikről a visszaszedéskor az evőeszközök szép sorban lepotyognak és a forró reggeli italokat tartalmazó edényeknek nincs fülük, így sokáig nem hozzáférhető az amúgy nagyon szépen elkészített tejeskávé.

 Ezt hoztam Nektek Windsorból ahol a hétvégén jártam.

Tulajdonképpen ez is dizájn!

Volt ahol a csomagolás fogott meg.

Hihetetlen de igaz! Pont az a fantasztikus csokoládé üzlet jött velem szembe aminek a csoki tojásait az egekig magasztaltam húsvétkor (itt).

Íme a bizonyíték! A tojások léteznek!!!

Akik kevésbé éhez szájúak azoknak is tartogatok valamit….

Folytatása következik!

Nézzük milyen egy komoly, nagy presztizsű bank Japánban, Shimurában Emmanuelle Moureaux szerint.

Más országokban már nagyban folyik a “bank dizájn forradalom”. Vajon a hazai fiókok mikor csatlakoznak? 

Forrás itt.

Ez itt a mai kedvenc:

Aki benéz a ház végén lévő hatalmas ablakon az láthatja kedvenc könyvespolc megoldásomat.

A környezetet nehéz lenne itthon reprodukálni.

A fa tárolás megoldása egészen eredeti, szépek a hengerek a szögletes falak között. A sok beton felület pedig mindig nagyon tetszett.

Hinterland House néven fut a projekt.

Azért be is megyünk egy kicsit.

A belső tér tervezése nincs túlreagálva. Egyszerű, tiszta, természetes.

Az elkövető a Morris Partnership. Ők (bármilyen meglepő) egy ausztrál tervező iroda. Íme még két munkájuk:

Forrás itt.

 Az elmúlt hónapokban a legnagyobb lélegzetű projekt amin dolgoztam a Holdudvar belső termének kialakítása volt (…és azért a hatalmas kert sem maradt igazítás nélkül.)

Ezek amolyan “werkfotók” a Margitszigeten zajlott munkáról.

Ezzel a színpadlábbal például mindenképpen kezdeni kellett valamit.

A külső már meglévő terem és az új helyiség közötti fal lebontása után ez a látvány tárult elénk.

Ilyen volt a tánctér az utóbbi pár évben. Hát ettől most búcsúzunk.

A kiállításoknak helyet adó vitrinek maradtak!

A grafikákat a helyszínen kivetítve próbáltuk a későbbi helyükre. Nagyon hideg volt még akkor!

Aztán elkészültek a falak és a műgyanta padló. A Holdudvar védjegyének számító virág motívumok helyét mi a lelkes, vállalkozó kedvű tervezők jelöltük ki a sablonok felragasztásával.

A két bal oldali alak Bonta Gáspár és Rimóczi Imre. Velük működtünk együtt.

Aznap ránk is esteledett.

Az utolsó héten a ColorBrigade is megérkezett, hogy az itallappal dekorálják az oszlopokat.

…és valaki elszavalta a Nemzeti dalt. …vagy legalábbis elénekelt egy Celine Dion dalt …. de a lámpákat mindenképpen felszerelte.

Fukui Yusuke is térdre kényszerült. Ő készítette ugyanis a bárpult frontján szereplő festményt.

Imrének valami nem tetszik. Vagy éppen tetszik. Nehéz megmondani.

Az előtér ekkorra már csak a bárpultra és a világítótestekre várt.

Az asztalosok villámgyorsan összedobták a gigantikus bárpultot.

Az utolsó előtti nap már egészen biztató volt a helyzet. A lámpatestek és a grafikák a helyükre kerültek.

Már csak a takarítás, a fény- és hangpróba hiányzott.

Ez pedig már a véghajrában készült. Végre tisztaság!

A kültéri pultok is szépültek mindeközben.

A végeredményt itt láthatjátok: