Kimondottan azzal a szándékkal mentünk Szentendrére, hogy ott vacsorázzunk. A főtéren található Kereskedőház étterem volt az úti cél. A tér sajátos hangulatát nem élvezhettük, mert jelenleg egy óváros felújító projekt folyik, melynek köszönhetően – egyelőre – csak kőhalmokat találtunk. A hatalmas terasznak is hűlt helye volt…
Vannak itt barokk, rokokó és copf stílusú házak. Az ennek az étteremnek otthont adó (ma már műemlék) épület a XVII. században épült, és akkoriban valóban kereskedőházként funkcionált. Innen a név.
A hangulat a földszinten talán azért tetszett, mert mostanában kifejezetten szeretem a pasztell színeket. A berendezést használt és felújított bútorok alkotják, melyek mindegyike különböző, de az egységes kárpit és az egyforma zöld festék és koptatás hatására nem tűnik eklektikusnak, inkább egységesnek és bájosan romantikusnak.
A falak antikolt dekorfestést kaptak, míg a mennyezet és a boltívek hófehérek. Találunk itt várost ábrázoló fotókat, bekeretezett krétatáblát, Thonet állófogast, az ablakban pedig házi kovászos uborka a dekoráció.
Az alsó szinten (itt vannak a mosdók is) egy pinceborozó található, melynek berendezése átlagos és puritán, borozóhoz képest rikítóan fehér. Ha az volt a cél, hogy itt a főszerepet a borok és az ételek játsszák akkor arra tökéletesen megfelel.
![]()
Most már van kedvencünk Szentendrén is, Megérte!
Forrás és honlap itt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: