DesignOlló

Aki járt Latin-Amerikában azt bizonyára elkápráztatták a harsány színek épületeken kívül és belül. Engem ez mindig lenyűgöz, úgyhogy ezen a borongós napon (gondolatban) elutaztam Ecuadorba feltöltődni egy kicsit.

Mindenkinek feltűnt a csalás? A fenti kép egy itthoni parasztház verandájáról készült. …csak azért, hogy figyeltek-e?!

…ez pedig ugye egy székely ház. Na, de térjünk vissza!

Térjünk be.

Többségük egyszerűen, funkcionálisan van berendezve, de a kézműves bútorok és kárpitok miatt érdemes vetni rájuk egy pillantást.

A falfelületek mindenhol rusztikusak, nincs két egyforma szín. A bútorok és a lámpák többsége igazi ritkaság.

Jópofa, hogy a tetőgerendák nem szögletesek, hanem megmaradt a fa eredeti alakja.

Emlékmű agár a temetőből (innen):

Kültéri whippet szobor az ebay-ről:

Zsolnay porcelán agarak (éjjeli szekrényre, vitrinbe, komódra): 

Levélnehezék réz (orosz)agár az íróasztalra:

További ebay ebek:

Ez az agár kissé riadt. Csinos kiegészítője lehet egy étteremnek, vagy tekintetét nézve egy fogorvosi rendelőnek is.

Gellérttől kaptam a rengeteg agaras linket, köszönöm.

Lesz folytatás!

 Kimondottan azzal a szándékkal mentünk Szentendrére, hogy ott vacsorázzunk. A főtéren található Kereskedőház étterem volt az úti cél. A tér sajátos hangulatát nem élvezhettük, mert jelenleg egy óváros felújító projekt folyik, melynek köszönhetően – egyelőre – csak kőhalmokat találtunk. A hatalmas terasznak is hűlt helye volt…

Vannak itt barokk, rokokó és copf stílusú házak. Az ennek az étteremnek otthont adó (ma már műemlék) épület a XVII. században épült, és akkoriban valóban kereskedőházként funkcionált. Innen a név.

A hangulat a földszinten talán azért tetszett, mert mostanában kifejezetten szeretem a pasztell színeket. A berendezést használt és felújított bútorok alkotják, melyek mindegyike különböző, de az egységes kárpit és az egyforma zöld festék és koptatás hatására nem tűnik eklektikusnak, inkább egységesnek és bájosan romantikusnak.

A falak antikolt dekorfestést kaptak, míg a mennyezet és a boltívek hófehérek. Találunk itt  várost ábrázoló fotókat, bekeretezett krétatáblát, Thonet állófogast, az ablakban pedig házi kovászos uborka a dekoráció.

Az alsó szinten (itt vannak a mosdók is) egy pinceborozó található, melynek berendezése átlagos és puritán, borozóhoz képest rikítóan fehér. Ha az volt a cél, hogy itt a főszerepet a borok és az ételek játsszák akkor arra tökéletesen megfelel.

A konyhába is bejutottunk (köszönet Ádám Csaba séfnek) ahol betekinthettünk – többek között – a sous vide kádba is. Teljesen rozsdamentes boltívet is itt láttam először!

Most már van kedvencünk Szentendrén is, Megérte!

Forrás és honlap itt.

 A múlt heti svéd kimaradt, de most itt egy újabb. Hans Blomquist munkáiból szemezgettem.

A legbájosabb kiegészítő a kis agár. Ez igazi!

Forrás itt.

 Kerekedjen fel mindenki  ma este, mert az ország egész területén csak arra várnak a múzeumok, hogy nekünk programokkal kedveskedjenek.

Az én kedvencem a Magyar Nemzeti Galériában  (A épület, este 8-tól) megrendezésre kerülő MOME diploma divatshow, melyet az egyetem végzős textil tervező hallgatóinak munkáiból rendeznek meg.

Egy órával korábban, este 7-kor a Nagytétényi Kastélymúzeumban szintén a MOME hallgatóinak és a Budapest Kortárstánc Főiskola művészeinek divatperformansza lesz látható a kastély parkjában, míg éjféltől a Petőfi Irodalmi Múzeum is csatlakozik a mókához. Itt is divatbemutató lesz, melyben közreműködnek a Budapest
Kortárstánc Főiskola és a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói is.

A férfias játékokat kedvelőknek a Sziklakórház Múzeum fegyverbemutatója és Budapest (csaknem óránkénti) ostroma jelentheti a felhőtlen kikapcsolódást ma estére.

A további programokat és a résztvevő múzeumok listáját nézzétek meg IDE kattintva. Jó mulatást és kulturálódást!

 A Hotel Szépalmapuszta Zirc vonzáskörzetében található. A Borzavár utáni emelkedőt elhagyva a temető mellett kell lefordulni ahonnan pár perccel később egy sorompóhoz érünk*. Itt már bármerre nézünk szürkemarhák és lovak legelésznek. Megérkeztünk. 

Ha a gyaloglást választjuk utunk az arborétumon keresztül vezet (kényelmesebbek autóval is megközelíthetik a birtok központját, a hotelt).

Ez a csodaszép hely régen az Eszterházy család ménesbirtoka volt. Ahogy haladunk befelé a legkülönfélébb gondosan felcímkézett bokrok, fák, fenyők között a szeminárium épülete mellett haladunk el. Ígéretes!

A nyers tégla falak és a zöldre festett ajtók már önmagukban felüdülést jelentenek a szemnek.

Belestünk a “személyzet” birtokára is.

Az út végén vár ránk a hotel gyönyörű, rendezett virágoskerttel.

Ottjártunkkor az első utunk az étterembe vezetett, mégpedig annak teraszára ahonnan a kilátás pazar. Egy kacsákkal teli tóra és a távolban a legnagyobb nyugalomban legelésző lovakra látni.

A tányér alátét (bár értem, hogy “alma”) már kevésbé tetszett… Sajnos az ebéd sem ütötte meg a mércét, kifejezetten ízetlen és fantáziátlan és frissnek nem nevezhető fogásokat kaptunk. (…a hasmenésről nem is beszélve…) Miből állna egy jó konyhát vinni ott, ahol ehhez minden adott???

Benéztünk a hotelbe is, a lobbi bájos berendezése nem nélkülözi az IKEA bútorokat melyek véleményem szerint csinosak ebben a térben.

Picit az az érzése az embernek, hogy néhány régi bútordarabot is átmentettek a felújításkor (mint a sorból kilógó zöld műbőr puff vagy az állólámpa és a dohányzó asztalok) de összességében nagyon kellemes lett a helyiség új külseje.

Ez a hotel belső kertje. Csodaszép, rendezett.

Szeretném elfelejteni azt a mondatot, hogy “olyan mint ha nem is Magyarországon lennénk”, helyette azt írom, hogy még egy sokadik gyöngyszemet találtunk Magyarországon.

Ez a hely nem csak a családokat, gyerekeket, lovagolni és kikapcsolódni vágyókat várja szeretettel, hanem a négylábúakat is. Éljen!

*aki ide vágyik az keressen ennél pontosabb útvonal leírást. Biztos ami biztos…

Egyre jobbakat találok. Erre a Chelini digitális katalógusában bukkantam.

Mindenképpen kell nekem egy, addig nem lehetek boldog!

Mert mi is az agár szobor? A hűséges, figyelmes, elegáns, csendes és szófogadó társ mely két színben kapható. Csupa báj és csupa kellem, nem fekszik a sárba és nem rosszalkodik. Kissé hideg, de meg lehet szokni….

 Ez az Artemide milánói bemutatóterme (az egyik). A belvárosban található és hamisítatlanul olasz. (A diszkrét olasz zászlóra gondolok).

Ez az üzlet inkább az építészeknek, belsőépítészeknek szól és kevésbé “lakossági”. Itt az összes újdonság megtalálható kiállítva.

Slágertermékeik a színváltós ledes lámpák. Bár a led hőkibocsátása elenyésző a hagyományos fényforrásokéval összehasonlítva, a tervezőknek még így is gondot okoz a “melegedés”. Legjobb példa erre a Zaha Hadid által tervezett “Halo”, melyet tulajdonképpen a világító (egyébként fogásra szilikon szerű) cső mozgatásával tudunk testre szabni. Meleg.

Nekem ez a TYE kollekció volt a kedvencem, kis diszkógömb utánérzéssel. Nehezen tudtuk eldönteni, hogy a tükrök illesztése vajon direkt olyan hanyag-e mint amilyen…

Az új fali lámpák az egyszerűség jegyében születtek. Ez nem lett kimondva, elég csak rájuk vetni egy pillantást.

A különböző mennyezeti süllyesztett lámpák mellett egy csinos kis csigalépcsőre bukkantunk.

A mosdóban pedig ezek a kimondottan eredeti piktogramok várják a betévedőt. (Szerintetek a hölgy lábán a.) bugyi b.) láb bilincs van?) A formás férfi fenékért és a piros tűsarkúért már megérte benézni!

A másik Artemide bemutatóterem (szintén a belvárosban) kevésbé szól az újdonságokról.

…cserébe itt van kiállítva a számomra oly kedves Tolomeo család, melyet nem fogjátok kitalálni, hogy hol gyártanak! Kicsiny hazánkban! Én most tudtam meg. (Megyek is és körbekérdezek van-e pár kamionról leeső darab… persze csak viccelek!)

Végezetül egy kis ízelítő az újdonságokból:

Artemide lámpát vásároljunk itt.

 A Laci! Konyha! tetszik nekünk. Nem csak a menü, de az előre mutató berendezés is.

A dizájn felelős ezúttal a tulajdonos, Benkő Zoltán (na jó, Fónagy Dóra segített egy kicsit).

Műgyanta és ipari parketta.

Hol is láttunk ilyen – számomra oly kedves – Diesel széket legutóbb? Az új repterünkön (bejegyzés itt)!

Aki itt enne – amit melegen ajánlok – annak a Hegedűs Gyula utcába kell elzarándokolnia (egyelőre csak ebédelni tudtok).

Részletek itt.