DesignOlló

A gyártó neve – találóan – Less-n-More.

Kicsik, szépek és sokat tudnak!

 A lámpák árát megtudakolhatjátok itt.

A jó idővel (ami helyett én csak esőfelhőket látok) megérkezett az idei, ötödik kert kiállítás.

Lesz virágkötészet, kertépítési előadások, kerti bútorok,  árnyékolástechnika, üvegházak, szökőkutak, kaspók és még kutyaházak is. Szóval minden ami kert.

Helyszín: Papp László Budapest Sportaréna

Időpont: március 18-20. délelőtt 10-18 óráig (szombaton tovább).

Bővebb információ itt!

 …de ne szaladjunk ennyire előre.

Akik ott voltak aznap az EuropaDesign bemutatótermében biztosan nem bánták meg. Az előadás kicsit hosszúra sikeredett, de annál érdekesebb volt. 

Az első órában a Parri tulajdonosa Massimo Parri beszélt a gyárról, történetükről, sikereikről és a fejlesztésekről amelyeknek köszönhetően ma már az egész világon jelen vannak termékeikkel.

Az ezt követő szünet után Marco Maran beszélt munkájáról és az általa tervezett termékek történetéről. Néhány érdekességet leírnék én is.

Első nemzetközi sikerük a Chiacchiera (kb. csevegést jelent) fantázianevű szék volt, melyet a Távol-Keleten is nagy sikerrel forgalmaztak… 

…illetve forgalmaztak volna, de pl.Japánban a név kimondhatatlan volt. Így született meg a gondolat: a következő széket BlaBlaBla névre keresztelik majd. A termék jóval ezután készült el. (Itthon is nagy sikere volt, ma is több vendéglátóhelyen lehet találkozni vele.)

A legújabb 3×2 névre keresztelt széket egy véletlen ihlette, az egyik reggel a konyhapultra kicsurranó tej adta az ötletet a szék körvonalát adó fehéres, műanyag körvonalhoz.

Marco Maran kedvenc anyaga a műanyag, de furnérral is szívesen kísérletezik, így született a Hooplá (ebből is van műanyag megfelelő Hoop néven fut).

Itt kiderült minden egyes Parri szék története, semmit sem maradt titok. Az előadás végén kitértek a legendásan izgalmas kiállítási standokra is, melyeknek kigondolása szintén a dizájner feladata évről évre. Ilyen volt 2010-ben az egyik standjuk (Isaloni):

Amikor mi kérdezhettük a tervezőt az alábbi “titkokra” derült fény:

– Marco Maran (továbbiakban MM) legelső székét a Parri jelenlegi tulajdonosának édesapja megbízásából  készítette és így ismerkedtek meg.

– MM figyel a környezetvédelemre, de nem szeretne PET palackokból vagy más újrafelhasznált anyagokból dogozni.

– MM otthonában nincsen a saját tervezésű bútorokból. Illetve ha jobban belegondol van egy oszlop az alábbi ülőkékből (Kubik) a vendégek részére. MM mindig jót mulat amikor széket kérnek nála és rábök az oszlopra, hogy abból vegyenek (vidám ember).

– MM senkivel sem szeret együtt dolgozni, mindent a saját kezében akar tartani és ellenőrizni a tökéletes végeredmény érdekében.

– MM asztalán rendetlenség van, mindig az aktuális termék tervei, modelljei, anyamintái. Majd, ha az elkészül mindent lesöpör és jöhet egy új kihívás.

– MM szívesen hord ékszereket, főleg gyűrűt.

– MM több más tervezőt is kedvel, kit az innovatív anyagokért, kit a formákért, de nem szeretne senkivel sem együtt tervezni.

– Ha egy széket kellene választani akkor MM számára az a Panton.

– Ha egy tervezőt kellene mondania akit csodál akkor az Philippe Starck, mégpedig azért, mert ő hozta közel a formatervezést és a dizájnt a hétköznapi emberekhez, ő az akinek a nevét szinte mindenki ismeri. (Jean Babtiste Mondino felvétele)

– Az, hogy MM jelenleg min dolgozik azt egyenlőre rejtse homály! (…hiszen nem árulta el.)

Nagyon jól  sikerült a délután, én részemről  sokat tanultam, köszönöm a lehetőséget az EuropaDesign remek csapatának és a Parri hazai forgalmazójának!

 Ha valaki még mindig azt gondolná, hogy a fehér unalmas annak ajánlom figyelmébe ezt a  Pure C nevű éttermet (Cadzand-Bad), melyben a természetes alapanyagok kapták a főszerepet.

Világos, családbarát, tengerparti dűnékre néző helyet kellett létrehozni. Kétféle padlóburkolatot használtak, világosszürke epoxy-t és fehérített tölgyet. A kedvenceim a füstüveg leválasztások, melyek ugyan elkülönítik az asztalokat, de az átláthatóság megmarad illetve a körbeülhető párnázott hófehér “szigetek”.

Ha ez az étterem itthon lenne már jól tele aggatták volna ezt a gyönyörű kőfalat egy kortárs festőművész képeivel….

Tavaly egy megrendelő (barátnője) közölte velem, hogy a kandalló már nem menő! Hát nem értünk egyet!

Forrás: itt.

Tervező: Lieven Musschoot.

Hogy tervezi a jövőjét, mennyire felkészült, lelkes és realista egy frissen végzett lakberendező? Erre keresem a választ úgy, hogy a Stílusház Oktatási Stúdió hallgatói közül kiválasztottam kettőt (akinek a diplomamunkája nekem a legjobban tetszett) és elbeszélgettem velük.

Edina 23 éves és egy komoly portfólióval érkezett hozzám a munkáiból. Magabiztos és felkészült volt, a képeket a héten tette össze, hogy ezzel az anyaggal keressen céget ahol szívesen fogadnak pályakezdő lakberendezőt. Ő egyenlőre csak részmunkaidőben gondolkozna.

Edinánk 5 év múlva már biztosan lesz saját cége és önállóan fog dolgozni. Így látja. Ha esetleg nem jön össze a lakberendezés (ami szerintem az ő esetében kizárt) akkor sem lesz elkeseredve, hiszen táncoktatóként is elindult egy úton (HipHop), úgyhogy van B terve is.

Kedvenc tárgyaként a “kollázst” nevezte meg és az első évet élvezte a legjobban az iskolában.
Álma, hogy egy saját tervezésű szabadidőközpontban oktasson táncot. Később pedig szeretne hátrányos helyzetű gyerekeken segíteni.

Lányok! Sok sikert mindkettőtöknek!

Hogy tervezi a jövőjét, mennyire felkészült, lelkes és realista egy frissen végzett lakberendező? Erre keresem a választ úgy, hogy a Stílusház Oktatási Stúdió hallgatói közül kiválasztottam kettőt (akinek a diplomamunkája nekem a legjobban tetszett) és elbeszélgettem velük.

A 25 éves szombathelyi lány közgazdaságtan tanulmányait félbehagyva döntött úgy, hogy fiatalkori kreatív énjét hagyja inkább kibontakozni és lakberendező lesz.
Elmondta, hogy már az általános iskolában felfigyeltek a tehetségére, de akkor még nem ebben az irányban gondolkozott.

A jövőjéről beszélgetve kicsit bizonytalannak éreztem. 4 éve él Budapesten, és a 2 és fél éves iskola elvégzése után most szeretne elhelyezkedni egy lakberendező stúdióban vagy egy lakberendező esetleg belsőépítész mellett, hogy beletanuljon a szakmába, de arra vonatkozóan, hogy ezt hogy szeretné csinálni nem nagyon voltak még elképzelései.

Az irodákban elvárt számítógépes programokat (mást igen) nem oktatják ezeken a tanfolyamokon, és szakmai gyakorlatra sem volt kötelező menni.
Dia kedvenc tárgyai a művészettörténet és a szabadkézi rajz voltak.

Arra az igen eredeti kérdésemre, hogy hogy látja magát 5 év múlva a válasz az volt, hogy legkorábban 10 év múlva tudja elképzelni, hogy saját irodában, saját lábon fog tudni állni és azzal foglalkozni amit szeret.

Kedvenc építésze nincs, kedvenc bútora viszont akad! Íme, a Bubble Chair:

 Aki tudja írja meg és vendégem egy koktélra a nyitás napján. 

Segítség (már akinek az): a közel 140 éves épületet Ybl Miklós tervezte és az itt üzemelő vendéglátóhely idén ünnepli majd 10. születésnapját!

Tervezett nyitás: április közepe!

(…hacsak a tervezők el nem csúsznak a határidővel ugyebár…)

 Én a növényeket sajnos csak arra tartom, hogy módszeresen elpusztítsam őket, de lehet, hogy ha megszemélyesítenék párat már más lenne a helyzet!

A Good Studio készít ilyeneket.

Forrás itt.
Annának köszönöm a linket!

 A Konyhakiállításról egyenesen rohantam át a Műcsarnokba, hogy ne maradjak le a Lakástrendről se. Egy barátnőmet is odacsábítottam (szegény). Körülbelül egy óra alatt végeztünk, de lehet, hogy kevesebb volt. 

Vasárnap délutánra csak a fotelekben hanyagul fekvő, félvállról válaszolgató kiállítókat találtunk… nagyon örülök, hogy nem fizettem a belépőért!

Az első stand amihez betértünk a KARE-hoz tartozott.

Teljesen beleszerettem az agár szoborba,  nem véletlenül… Találtunk is egy árlistát, pont a duplájába kerül mint amire tippeltünk.

Volt pachwork perzsa is. Épp most csináltatunk egyet egy szőnyegesnél, majd bemutatom, hogy hogy sikerült.

Még mindig a KARE:

A már állandó résztvevőnek számító Antolini természetes köveit bemutató standon hiába szerettünk volna információt vagy prospektust kapni, nem találtunk senkit.

Az este kellemes meglepetése a FLUX volt, nagyon tetszett a termék (összecsukható, kényelmes műanyag szék akár párnával) és nagyon kedvesek, készségesek voltak. Minden vicceskedő kérdésemre szemrebbenés nélkül válaszoltak, sőt az összerakást is kipróbálhattuk.

A kiállítók augusztus 20-ra javasolnák a széket tűzijátékot nézni. Nekem kapásból a horgászat jutott eszembe (ami nem kimondottan a kedvencem)… vagy egy vendéglátóhely kültéri rendezvényhez használható berendezése.
A székek 160 kg feletti testsúlyt már nem bírnak el, de az alatt bátran lehet rajtuk ücsörögni.

Az IVANKA beton padlóburkolata élőben is éppen olyan gyönyörű mint a képeken amiket eddig láthattam róla.

A kötelező Szőke Gábor Miklós is megvolt:

Több helyen megjelent a zöldfal, végre talán itthon is találkozhatunk vele egy-két helyen. Az ára alapján leginkább irodaházakban vagy plázákban tudnám elképzelni, de ne legyen igazam. A kiállító a Botanikart volt. Több rémesen rossz fotót is készítettem róluk, ez az egyik.

A Vákum design shop standja üdítő volt, láttunk pár érdekes darabot.

A Kilim színei tavaly kevésbé, idén viszont annál inkább tetszettek (sok információval itt sem lettem gazdagabb).

A napvitorlák a kedvenceim, nem tudom nem csodálni őket bárhol is legyenek. Itt most a Tatu parasols termékei mutatkoztak be.

A barátnőmnek ez tetszett inkább, úgyhogy lefotóztam (csak emiatt).

A SUNMOON luxus-öko bútorai közül ez a furi kis kültéri “társalgó” volt izgalmas.

Aztán besétáltunk a Made in Budapest terembe ahol végre volt valami pezsgés.
Ez az ékszerkollekció volt számomra a legszellemesebb (Lőrincz Réka követte el):

Nekem valahogy a textilesek mindig tetszenek. Most is.

A Modimo csupa Technistone fekete-piros csillámos konyhafala inkább egy night klubra emlékeztetett mintsem egy konyhára. Mindegy, szeretjük a Technistone-t.

Végül elérkeztünk az est legnagyobb csalódásához, az általam (itt) már megdicsért ALPES konyhák standjához, ahol koncepció nélkül, méltatlanul bedobálva álltak a nekem úgy tetsző rozsdamentes bútorok.
Fióknyitás. Belenézés. Keksz és szemét találás. Nevetés.
A remekül kitalált fogantyúk borzasztó kényelmetlenek voltak, teljesen belevágtak  a kezembe nyitásnál. Sírás.

Amikor fél órás toporgás után végre szóba álltak velem a kiállítók arra a kérdésemre, hogy miért nem a Konyhakiállításon akartak bemutatkozni a tulajdonos kisebb dührohamot kapott. Ok, végül is nem kell beszélgetni… Elég rossz szájízzel jöttem el (még a fogantyús észrevételemet sem tudtam elmondani…) .

Hangulatjavítónak álljon itt egy szobor:

A 4szoba standján is jártunk ott klassz volt a hangulat, de vállalhatatlanul rossz fotókat készítettem így az én hibám, hogy nincsenek itt most képekben a kipakolt Vitra bútorok.

“Ennyi?” -kérdezte a barátnőm és rátapintott a lényegre.. pedig úgy szerettem volna valami jót írni!

Jótanács: Azoknak akik nem szeretik ha a kiállítók felesleges információkkal zaklatják őket javaslom, hogy mindig utolsó nap kora este menjenek és garantáltan le se lesznek sz…-va.

 Vasárnap délben érkeztem a Konyhakiállításra. Az első amibe belebotlottam, az az ID Design standja volt ahol azonnal felfedeztem az általam nemrég használt villanykörte lámpákat, aminek nagyon megörültem.

A stand kevésbé a konyháról mint inkább az étkezőről szólt, padlóját a Resopal biztosította, a fényes fehér, általam kedvelt laminált lap volt lerakva.

Apró holmik csak és kizárólag konyha témában voltak, ami felüdülés volt azokhoz a remek kiállításokhoz képest amelyeken az illóolajtól kezdve mindent bevállalnak a szervezők csak teljenek be a standok.

A klasszikusabb vonal kevésbé képviseltette magát.

Ez a stand a Forma Vivendi-hez tartozott, akik régi bútorokat mentenek át a mai ízléshez igazítva. Kimondottan kedvet kaptam, hogy ellátogassak hozzájuk.

Főként emiatt a modern konyha és eredeti használt gerendákból összeillesztett asztal miatt időztünk el náluk. Láttam már ilyet, de itt is nagyon tetszett. A bárszék választást nem kommentálnám.

Az angol Chippendale bútorok is színesítették kicsit a felhozatalt.

A Gorenje korrektül kipakolta új termékeit. A szagelszívót szerettük!

A Cook up mindenféle alakzatú süteményes formái kimondottan népszerűek voltak, szinte mindenki megállt náluk. Én is.

Szépek voltak az Elica aktív szenes elszívói, melyek csillár ruhába lettek bújtatva, így tévesztve meg a szemet.

Természetesen voltak hagyományos páraelszívók is szép számmal.

Ezt az alábbi standot azért fotóztam le, mert ilyen volt a “tipikus stand”. Semmi fantázia, semmi installáció, se egy szín, se egy forma. Csak egy teljesen átlagos konyha jó sok fóliázott felülettel.
A legtöbb kiállított bútorban még mechanika sem volt, és volt olyan is ahol kinyitottam a fiókot érdeklődve a bútor belseje iránt ami tele volt tömve táskákkal, szeméttel, hosszabbítóval… akkor és ott vicces volt, de így visszagondolva inkább szomorú.

A szervezők alapítottak egy díjat, melynek neve: Kitchen First. Ezt minden évben odaítélik majd a legszínvonalasabb kiállítónak. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy érdemes legyen színvonalas, akár installációkkal tarkított európai trendeknek megfelelő standokat építeni. A tét nem volt kicsi, több mint 10 millió Ft értékű kommunikációs kampány. 9-en pályáztak.
Ezt a díjat most a  May-Ro design stúdió vihette haza.

A zsűri tagjaként leírhatom, hogy a díjat azért kapták, mert ők hozták össze a leginkább összerakott standot, használható bútorral és újdonságként bevonták a Miele-t.

Csak halkan jegyzem meg, hogy azt a “hatalmas” gondot nekik sem sikerült megoldaniuk, hogy a kiállítóterükön berendezett irodához egy kis helyiséget vagy beépített szekrényt hozzácsapjanak és a személyes holmijaikat illetve a szemeteskosarat (véletlenül sem fedeleset) stb. ne hagyják elől… ez kicsit rombolta az illúziót.

Az alábbi konyha olyan volt mint egy időutazás… csak sajnos visszafele k.5-6 évet. Érthetetlen, hogy miért akarták ezt az étkezőt beszorítani ilyen pici helyre…

Mechanika mondjuk volt, nem is rossz. Fura, hogy ezzel jöttek, a cég honlapján szebb, izgalmasabb dolgokat láttam (itt).

A Mare Cucina újdonsága egy hajóként felépített “szuperkonyha” volt. Gyönyörű részletek olasz módra. Ami miatt nem ez lett a favorit az az, hogy mint konyha a dolog abszolút használhatatlan… A mosogatótól a főzőlapig körbejutni komoly sportteljesítmény, hisz meg kell kerülni az egész hajót. Mindenesetre itt is zajos sikert arattak.

A kiállításon “Taste of Budapest” címszó alatt felvonultak Budapest legjobb éttermei is apró kóstolókkal. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy közel hozták a csúcs gasztronómiát egy ilyen rendezvény közönségéhez is. Itt az idő, hogy mindenki megtudja mi a jó! Mi kóstoltunk Kacsamájat (Mák) és harcsamájat is (Apropó).
Az sem lett volna rossz, ha kiállítók aktívabbak és bátran merik használni amit kitettek, azaz a saját standjukon főzött ételekkel működés közben mutatják be a termékeket. Talán majd jövőre!